Nagy Endre költöztető, fuvarozó vagyok,
van egy probléma, amit sűrűn tapasztalok.
Nem célozgatok, vagy utalok másra,
akinek nem inge, ne vegye magára.
Úgy gondoltam hogy tollat ragadok,
van valami amit szó nélkül nem hagyhatok.
Vannak figyelmetlen emberek, akik lehet beképzeltek,
magukon kívül, bizony senkire sem figyelnek.
Ha azt látod hogy gurtni a kézbe,
nehéz lesz bútor, vésd az észbe.
Három ajtós szekrény libeg két rakodó között,
állj arrébb hogy szabad legyen az út mindkettő mögött.
Szép a kirakat, bizony jó lehet nézni,
kevésbé jó egy kazánnal előled kitérni.
Te könnyebben mozogsz, nincs a nyakadba mosógép,
kedves ember vagyok, először szépen szólok még.
Figyelj légy szíves a költöztető emberekre,
engedd el őket, és áldanak majd egy életre.
Emberek ők is, és ők is sietnek, nekik is van dolguk,
nem mindenki figyelmes, meg kell hogy mondjuk.
Nem jó dolog egy bútort többször felemelni,
és ha szólunk akkor nem kell velünk feleselni.
De van hogy nagy a bútor, vagy úgy tudjuk megfogni,
hogy nem látunk, és nem tudunk neked szólni.
A lépcsőn állva telefonálsz, nyomod az sms-t,
azért néha magadon kívül másra is figyelhetsz.
Az a két nagy darab ember nem azért izzad,
hogy te a telefonálást a lépcsőn jobban bírjad.
Szakad róluk a víz, és ha jobban megnézed,
kettejük között a zongorát felfedezni véled.
Neked egyszerűbb kilépni a rakodók elöl,
mielőtt a zongora valamelyik irányba eldől.
Ez csak egy gesztus, nekünk több nem kell,
legyél velünk te is rendes és figyelmes ember.
A telefon két méterrel arrébb is szólni fog,
és így legalább a rakodókat is dolgozni hagyod.
Előtted megyek, harminccal poroszkálok,
azt nézem, hol lesz a hely ahol megállok.
Te meg ráfekszel a dudára, nincs húsz másodperced,
azt hogy sietsz, a középső ujjaddal jelzed.
Gondolom azt hiszed hogy nincs jobb dolgom,
pedig egy parkolót keresek, mert a bútort le kell szórnom.
Persze ha neked vinném a cuccot, más lenne a helyzet,
nem integetnél mérgesen, nem mutogatnád a kezed.
De ahogy kiszállok, és feléd igyekszem,
közlöd hogy „jaj bocs, nem neked integettem”.
Tehát türelmet kérünk, mi is sokat dolgozunk,
hidd el, nekünk ez nem poén, nem veled szórakozunk.