Mit lehet ezzel tenni – kérdezed – hiszen bármerre nézel, mindenhol találsz valami rágcsálnivalót: nápolyit, ropit, istenien csokis, puhán omló kekszet, esetleg saját sütésű hétvégi sütidet. Jártodban-keltedben bekapsz egy-egy falatkát, mert hát ott van, és annyira csábító. Mindig elfelejtjük: a játszma kétesélyes, nem-csak az a bűnös, aki táncba visz, hanem az is, aki hagyja magát vezetni. A kihívás addig nagy, amíg nem vagy tisztában azzal, mit eszel. Hiába mondod, hogy tudod. Ha igazán tudnád, biztosan nem ennéd. Mit is? Az előbb említett műédességeket.
Mivel a rágcsálás lélektana sok esetben nem az elfogyasztott étel milyenségéről, hanem egyáltalán a meglétéről szól, ha azok közé tartozol, akinek az a fontos, hogy valamivel lecsillapíthassa felborzolt idegeit, megnyugtathassa lelkét, akkor jó hír, hogy csak meg kell változtatnod a milyenséget. Csokis keksz helyett mazsolát, diót, mandulát. Vagy répát, uborkát, aszalt gyümölcsöt (ezzel vigyázz, mert igen magas a cukortartalma!), érett gyümölcsöt, ropogós, natúr gabonapelyhet.
Nézz szét egy bioboltban, hányféle, ideálisnak talált nassolnivalóval várnak. Semmit nem jó túlzásba vinni, de ha már a rágcsikáidat módosítod, tettél magadért valamit. Többségeben ugyanis felesleges kalóriát, zsírt, szénhidrátot tartalmaznak, és ásványi anyagokban, enzimekben, vitaminokban elég szegényesek.
Forrás: Méregtelenítés.com